Zolit régóta ismerjük, de még soha nem jártunk nála. Mindig ő jött. Bort kóstoltatni és kóstolni. Nyáron vélhetően a magyarok nagy része megfordul a Balatonnál, ahol az utóbbi pár évben a hőhullámok egymás után érték egymást, idén pedig a nyár maga lett egy bazi hőhullám. Ilyenkor vagy árnyékban ücsörgünk a parton vagy csinálunk valami aktívabbat, ki hogy szereti. Mi inkább az utóbbiak vagyunk. Na de mit lehet a Balaton partján csinálni a 40 fok közelében?
Nekünk szerencsénk van: szeretjük a bort, szeretünk róla beszélni és szeretjük megismerni. Kifejezetten endorfinnal telitődünk, ha más keze munkáját bírálhatjuk, sőt, egyenesen flow-ba kerülünk, ha a borásszal technológiai és szőlészeti kérdésekről beszélgethetünk.
Van egy listánk. Minden borvidékre. Amelyben felsoroljuk azokat a borászatokat, kis pincéket, dűlőket, ahova szeretnénk ellátogatni egyszer és ha borvidéken járunk, mindig belenézünk. Így volt ez most is, elővettük a listát és az első helyen a Zelna szerepelt. Tudni kell, hogy nekünk azért van egy kis hátszelünk. Ha az üzlet email címéről írunk és a levélben pár mondatban sejtetem, hogy mi egy kis borbolt vagyunk a budapesti agglomerációban és minden szakmai aspektusa érdekel a témának, akkor általában kinyílnak a kapuk és nem csak a turistás programon vehetünk részt, hanem kapunk egy kis extrát, vagy érdekes, régebbi tételeket a pult alól vagy épp egy kósza borászt...
Így vagyis pontosabban nem így történt ez a Zelnánál, ahova nagyon régóta szerettünk volna már eljutni, mert becsüljük a nagyon rövid idő alatt elért hallatlan sikerüket. A vásárlók szeretik a boraikat, tetszik a fiatalos hozzáállásuk, a bio gazdálkodásmód, az Olaszrizlingek sora, az új pezsgő, a Zweigelt rosé. Ezúttal sajnos nem nyílt ki a kapu, a füredi borbárba irányítottak minket, az meg nem érdekes számunkra, hiszen pont ugyanazt a turistás programot kapjuk, mint bármelyik hasonló profilú borteraszon.
A listán a második nevünk a Zánka feletti domboldalon, Tagyon-hegy tóra néző dűlőin borkészítéssel foglalkozó Tánczos Zoli volt. Ő örömmel invitált minket, le is foglaltunk egy hétfő délutáni időpontot. Amint kiszálltunk az autóból, rögtön magával ragadó nyugalom, csend, a Balaton zöldes-kék víztükre és haragos zöld szőlősorok segítettek az átszellemülésben. A Tánczos terasz egy gerendákból ízlésesen összeácsolt, kis romantikus színtér, melyet a pince előtti ős fák árnyékolnak és ahol négy hangulatos kis kerti garnitúra, az asztalon pedig vadvirágokból szedett csokrok, saját szőlőmagolaj és frissen sült kovászos kifli, na meg a tó megunhatatlan panorámája fogadják a vendégeket. Nincs winebar feeling, nem állnak Teslák a parkolóban és a lounge zene sem szól. Vannak viszont madarak, tücskök, személyes és mosolygós vendégszeretet. Az ember ilyenkor maradna, nagyon sokáig, akár éjszakára is, meg tulajdonképpen még pár évet, sőt, megvenné a szomszéd kis pincét és egy életet leélne ott. Persze aztán a végén mindenki hazamegy. Nos, Zoli nem így tett, bár az ő élete kissé másképpen alakult. Élettörténetét úgy kezdte, hogy nagyon szerette a bort...
Úgy 10 éve kezdődött nála a szenvedély, akkor - ahogy ma is - informatikával foglalkozott, de hiányzott az életéből a kreatív, természetközeli teremtés. Sokan vagyunk ezzel így, csak van, aki tovább viszi vagy van akit nem hagy nyugodni. Ő is ilyen volt és kapóra jött számára egy családi örökség is, egy kis szőlő, ahol az első szárnypróbálgatások sikerrel megtörténtek. Három évig Budapestről járt kapálni, permetezni, zöldmunkázni Zánkára. A harmadik szüret után dönteniük kellett: vagy odaköltöznek vagy befejezik, mert sem idővel, sem energiával, sem pénzzel nem bírták már Zoli hobbijának (vagy önmegvalósításának?) terheit. Szerencsére az előbbit választották. Eladtak mindent Budapesten és Zánka fölé, a Tagyon-hegyre, a falutól kb 3-4 km-re költöztek egy jó állapotú présház-nyaralóba, melyet szülői segítséggel tudtak megvenni. Idén 8 éve laknak már a hegyen, nehéz az élet, hiszen nem egyszerű a három gyerekkel szőlők között, de soha nem mennének vissza a városba, de még csak a faluba sem költöznének. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy Zoli IT állása még mindig megvan, mert még kell a biztos bevételi forrás, a borászkodás nem tartja el az ötfős családot.
A birtok a 10 évvel ezelőtti 1.5 hektárról azóta 8 parcellával 5.5 hektárra duzzadt, Zoli által 100%-ban organikusan művelt Olaszrizling, Zenit, Zengő, Kékfrankos és Cabernet sauvignon ültetvények. Talajbolygatás és rovarirtás egyáltalán nincs, marhatrágyával történő talajerő-pótlás, kézzel végzett zöldmunka és szintén kézi, teljes érettségben való szedés annál inkább. Zoli a terasszal kapcsolatban azt mondja, hogy szerencsére annyira messze vannak a balatoni őrülettől, hogy hozzájuk tényleg csak az jön el, akit valóban érdekel a Tánczos pince. Szerencsére belőlük egyre többen vannak és számuk organikusan nő, mindenfajta hirdetés vagy akciózás nélkül.
Az alábbi borokat kóstoltuk:
Olaszrizling gyöngyöző: üde, friss, kiváló frissítő, pazar welcome
Kékfrankos Rosé 2023: egyáltalán nem mainstream, szerencsére. Mély színű, már-már siller, ízes, krémes, érett eper, nincs CO2 (szerencsére), kis meszes sósság. Érlelhető, élvezetes "nyugodt" rosé. (nálunk kapható)
Zenit 2023: sárga virágok, őszibarack, mérsékelt ásványosság, krémesség a seprőntartásból, sokféle igényt kiszolgál (fröccs kedvelői, gyümölcsös borok kedvelő, ásványos borok kedvelői) (nálunk kapható)
Olaszrizling 2023: gyógynövények, mezei virágok, krémesség és ásványok sóssága, zöldmandulás kesernye szépen fűszerez, szép, rusztikus bor. Ha nem tudnám, hogy Tagyon, Csopakot mondanánk (nálunk kapható)
Olaszrizling 2022: előbbi elegánsabb, érettebb változata, kicsit lágyabb is fiatalabb testvérénél, rozmaringos, gyógynövényes aromák. Fura, de az oroszkrém jutott eszembe róla.
Furmint 2022: érdekes bor, a Tagonyon egészen más, mint Tokajban vagy Somlón, de nem is csoda, a Furmint az egyik legjobb fajtánk a terroir bemutatására. Érlelném még
Olaszrizling Válogatás 2022: olajos struktúra, ásványok érkeznek, mellé pedig a megszokott gyógy- és fűszernövények. Talán a sorok között teremtek? Igazán nagy bor, remekül reprezentálja, hogy mit tud ez a méltatlanul ismeretlen vidék. Magas alkohol, nagy test. (nálunk kapható)
Zengő Válogatás 2022: félszárazra kierjedt tétel, simán beillik egy nagy vacsora vagy egy vasárnapi ebéd végére, a desszertek közé és nem cukortartalma folytán. Masszív, ízes, érett nyári gyümölcsöket, fehér húsú körtét és őszit bemutató bor, magas alkohol, nagy test. Nagyon szép! Kéksajt mellé szívesen innánk. (ősztől bekerül a portfólióba)
Kékfrankos 2022: Egy mondattal leírva: a Kékfrankos fajta szebbik arca. Gyümölcsökkel teli, friss, lendületes mégis hízelgő és egy kicsit faragatlan. Zamatos, harsogó, mégis kerek és élvezetes, nincsenek szúrós savak, poros tanninok, puha, hosszú utóíz. (nálunk kapoható)
Balatoni paprikás-lisztes keszeg mellé is simán elmegy.
Szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
