Folytatódik a virágkor, orosz érdeklődés
A XVII. és XVIII. század második felében a Cahors Malbec menetelése folytatódott, hiszen ez az időszak, XIV. Lajos és XV. Lajos uralkodása Franciaország fénykorát jelentette első világhatalomként. A hatalmának csúcsán lévő Franciaország jóléte természetesen az infrastruktúra jelentős fejlődését is jelentette, a zsilipek, csatornák, utak és kikötők épültek ebben az időben, melyek mind hozzájárultak a francia borok kiterjedt kereskedelméhez is. A Cahors-i bor könnyedén juthatott el Észak-Európa piacaira, pl. Anglia, Németország, Hollandia elöljáróinak asztalaira, valamint a Nyugat (Észak-Amerika) és a Kelet (Oroszország) meghódítására is sor. Óriási presztízzsel és mai szemmel kiemelkedő marketingértéket jelentett, hogy az orosz ortodox egyház elfogadta, sőt ajánlotta ezeket a borokat misézésre. Emellett Nagy Péter cár (1672-1725) különösen sokat magasztalta Cahors Malbecet, amellyel sikeresen gyógyult ki a gyomorfekélyből.
Parancsára, természetesen telepítési céllal Malbec szőlőt hoztak az Orosz Birodalomba, különösen a Krím régió környékére, mely mai szemmel is kiemelkedő adottságokkal bír a szőlőtermesztés szempontjából. Ezt folytatta utódja, Nagy Katalin cárnő is (1729-1796). A telepítési hullám 1828-ban csúcsosodott ki, amikor Vorontsov herceg a krími birtokának megvalósításakor több ezer francia szőlőtőkét ültetett el, számtalan fajtát, közöttük Malbecet is. A Vorontsov dinasztia korának egyik legbefolyásosabb, köztiszteletben álló és a cárt hűen szolgáló nemesi család volt.
Hanyatlás
Ahogy az lenni szokott a virágkort hanyatlás követte ebben a történetben is, a XIX. század vége már Cahors-i borvidék, és ezzel együtt a Malbec bor hanyatlását jelentette mind Franciaországban, mind Angliában.
Az esésnek több oka is volt: rivális Bordeaux-i kereskedők elzárták az utat a brit piacra, változott a trend ill. a francia borászok is előnyben részesítették azokat a szőlőfajtákat, amelyek alkalmasabbak az adott talajadottságokhoz és a régió éghajlatához. Cahors borai fokozatosan lemaradtak a XIX. században elismert és nagyra értékelt borainak listájáról.
Érdekesség, hogy Alexander Dumas regényeiben is találkozunk ezzel a fajtával. Ő azon túl, hogy íróként ismerjük, gurmand és borszakértő is volt. Történeteiben rendszeresen előkerülnek a jó borok, ami lehetővé tette számára, hogy kitérjen korának borkészítési és -fogyasztási szokásaira. A Cahors Malbec már ekkor sem szerepel pl. A négy muskétásban sem, holott a regény 21 borfajtát említ. Egyébként Dumas időbeli ellentmondásként gyakorlatilag elfelejtette megemlíteni ezt a szőlőfajtát, mely a kor egyik legismertebb bora volt a történet korában, de az író idején gyakorlatilag már ködbe veszett Franciaországban.
Eltűnés
A franciaországi Malbec hanyatlásának kegyelemdöfése a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű megjelenése volt. Ez az élősködő 1877-től megtámadta Cahors (valamint Európa szinte minden) szőlőit, és gyakorlatilag 100%-os pusztítást végzett, az akkori 40 000 hektárnyi ültetvény néhány éven belül szinte teljesen eltűnt. Ezzel a francia termelők lényegében elvesztették az utolsó kapcsolatukat is Malbec-kel, amit a XX. század második feléig nem is lehetett megfordítani.
A feltámadás - az argentin Malbec
Malbec terjeszkedése Európán kívül a XVIII. században kezdődött, érdekes módon először kelet, azaz Oroszország felé. A következő évszázadban pedig nyugati irányba haladva érte el az amerikai kontinens déli részét: az 1840-es és 1850-es években már Malbec tőkéket ültettek a Santiago de Chile-ben és Mendozában (Argentína) is.
Chilében a független uralkodó osztály mind növekvő érdeklődéssel kezdett Franciaországra tekinteni, igy igyekezett beépíteni pl. a francia boripari jellemzőket saját gazdaságába, beleértve annak szőlőfajtáit, borkészítési technikáit és bor típusait.
Ezt szem előtt tartva a francia szakemberek, René Lefevre, Claudio Gay és Michel Aimé Pouget azzal a szándékkal érkeztek Chilébe, hogy - francia mintára - jelentős szakmai beruházásokat hajtsanak végre a borágazatban. A projektre létrehoztak néhány új intézményt is, mint például a Nemzeti Mezőgazdasági Társaságot (1838) és a Quinta Normal de Santiago-t (1841). Utóbbi intézményi szintű kísérleti állomás volt, feladata pedig az új európai fajok, fajták és klónok bevezetése, valamint az sovány dél-amerikai talajhoz és éghajlathoz alkalmazkodott mezőgazdasági növények kikísérletezése, keresztezése, majd azok az adott régiókban való elosztása, a mezőgazdasági termelés és az agráripar javítása érdekében.
Míg Chile intézményeivel és technológiai újításaival haladt előre, addig Argentína politikai instabilitása miatt képtelen volt a fejlődésre, majd a függetlenség elnyerése után Rio de la Plata tartományai évtizedekre polgárháborúba süllyedtek. A produktív infrastruktúra, amelyet nagyon lassan, vért izzadva építettek ki évszázadok munkája során egyik napról a másikra semmivé lett, a boripar is a stagnálás és vagy épp a hanyatlás időszakát szenvedte el.
Később Rosas hatalomból való bukása és Argentína intézményi rendszerének restaurálása után a mezőgazdaság fejlesztésére is sor került, megalakult a Quinta Normal de Mendoza mezőgazdasági intézmény, chilei mintára és természetesen a fő iránya a borászat fejlesztése volt.
Az 1853-tól folyt kísérletek során megállapították, hogy a Malbec fajta az, amely leginkább megfelel Mendoza talaj és klimatikus adottságainak. Ettől kezdve a fajta reneszánsza, új aranykora elkezdődött, telepítését és a vele kapcsolatos boripar fejlesztését törvénybe is iktatták. Általában nagyon jól alkalmazkodott Argentína talajához és éghajlatához, különösen Mendozában. Az alapvető nehézséget a víz hiánya jelentette, melyet végül a gleccserek és hóolvadék vizek összegyűjtésével orvosoltak. A borászok is pozitívan fogadták az új lehetőséget, mellyel a Malbec fokozatosan a régió fő fajtává vált. Míg az 1962-es nyilvántartások szerint 58 600 hektár Malbec volt Argentínában, 30 évvel később 173%-os növekedéssel az ország legfőbb szőlőfajtája lett, sőt megszilárdította pozícióját, mint az argentin (nem francia) emblematikus fajta, mely vezeti a nemzeti exportot.
Jelenleg Argentína az ötödik legtöbb bort termelő ország a világon és az argentin bor 60-65%-a export piacokra kerül, a termelés a kiváló természeti adottságokkal rendelkező Mendoza tartományban koncentrálódik. Az1990-es évekig gyakorlatilag burgonyát és más hasonló kultúrnövényeket termesztettek ezen a vidéken, a szőlő jelentősége elhanyagolható volt. Aztán egy állami fejlesztési projekt (pályázat) keretében, nemzetközi bloggerek, borkritikusok, a gasztronómia, a nagykereskedők, marketing szakemberek, borászok és szőlészek bevonásával szőlészeti és borászati szakmai fejlesztések következtek, melyek eredményei azt mutatták, hogy a Malbec fajtából tökéletes, az akkori (és mostani) piaci elvárásoknak maradéktalanul megfelelő bor készíthető Mendozában. A 90-es évek közepétől több pincészet is állami támogatással indulhatott el vagy a meglévők komoly invesztíciót hajthattak végre.
Az Andok lábainál, elterülő Mendozában rendkívüli körülmények között készülnek a Malbec borok. Tengerszint felett olykor 1000-1200 m magasságban találhatóak itt a szőlőültetvények, melyeket a nyári szárazságban a hegycsúcsokról leolvadó hó segítségével öntöznek. Ezek szuper prémium borok, melyek vezető pozíciót foglalnak el a világ nagy borai között. Szerencsére már az alapnak számító, az átlag fogyasztó számára is megfizethető tételek is emlékezetes borélményt adnak.
Argentínának 150 évébe telt, amíg képes voltak tisztességes bort exportra termelni. A rusztikus, kemény latin-amerikai termelők szerepe tagadhatatlan abban, hogy visszaadták a Malbec-et azok szerelmeseinek.
1853. április 17. a Malbec argentin pályafutásának hivatalos kezdete, azóta április 17. a Malbec Világnapja.
A szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
