Érlelt borpárlatok: Brandy, Cognac, Armagnac

A borpárlat vagy brandy olyan alkoholpárlat, amely a szőlőből készült bor lepárlásával készül. Két típusa van, az egyik az (érlelés után) italnak szánt, valamint az avinálásra, azaz egyes borok alkohollal történő keverésére (pl Sherry) vagy az erjedés leállítására (portói) szánt párlat. Utóbbit 95,5–97 % etilalkohol-tartalomra párolják le; eközben aromaanyagainak döntő többségét elveszti.

A fogyasztásra szánt párlatot általában több éves fahordós érlelés után, 36–60% alkoholtartalommal hozzák forgalomba, és jellemzően étkezés után, digestivként fogyasztják. Leghíresebb fajtája a francia cognac, amely után a magyar köznyelvben az érlelt borpárlatot időnként még ma is konyaknak nevezik.

A brandy az angol "konyhanyelvben" seprő-, gyümölcs- vagy törkölypárlat is lehet, illetve része lehet ezek nevének, de a brandy, mint elnevezés önmagában – az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban is – csak tölgyfahordóban érlelt (szőlőborból készült) borpárlat címkéjén szerepelhet. Egyes gyümölcslikőrök (például a cherry brandy) megnevezése is magában foglalja a brandy szót annak ellenére, hogy ezek általában nem tartalmaznak bor- vagy gyümölcspárlatot.

A borpárlat volt az alkoholos párlatok legkorábbi típusa. A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t írja le.