A Malbec a középkorban
A Malbec történelmi központja eredetileg Cahorsban (ejtsd: kaor), egy délnyugat-franciaországi városban található a Pireneusok lábainál.
A témával kapcsolatos kutatások szerint a Cahorsban található szőlőkultúra a Kr. u. második században került erre a vidékre és vélhetően a rómaiak honosították meg. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a Malbec fajta Európa más részeiről érkezett, mely további kutatások témája lehet, mindenesetre egyértelmű, hogy ezt a fajtát már majdnem 2000 éve is itt termesztették és hogy jelentős tekintélyre tett szert, hiszen már akkoriban is költők, történetírók emlékeztek meg róla, valamint királyok ismerték el kiváló minőségét.
A Római Birodalom idején Cahors borát az elit nagyra értékelte, mely tükröződik klasszikus szerzők, különösen Horatius és Vergilius műveiben, majd Róma bukásával, a politikai hatalom és az intézményi rendszer összeomlása ellenére is a Cahors-i Malbec megőrizte népszerűségét, tekintélyét. A középkorban pl. Verdun püspöke emlékezett meg róla, illetve egy prominens nő a régióból, Aquitániai Eleonóra, aki kiváló kereskedelmi érzékkel, egyfajta márkanagykövetként járult hozzá Cahors borainak külföldi promóciójához elsősorban az Egyesült Királyság piacán.
Eleonóra
Aquitániai Eleonóra (1122-1204) a világ egyik legnagyobb befolyással bíró európai nő alakja volt az érett középkorban. Jelentős hatalma volt Aquitánia hercegnéjeként, birtokai a Loire-tól a Pireneusokig terjedtek. Éleseszű volt. Megosztotta szerelmét Franciaország királyával, VII. Lajossal, majd válása után Anglia első királyával, II. Henrikkel. Második házassága is legalább olyan viharos volt, mint az első, férje be is börtönözte, aztán később kiengedték. Energikus anyaként több gyermeke is született, köztük a legendás Oroszlánszívű Richárd angol király. Eleonóra átkelt Európán, hogy részt vegyen a keresztes hadjáratokban; később, amikor 80 éves lett, átkelt a Pireneusokon, hogy csatlakozzon unokájához, Blanche-hoz és elkísérje őt az esküvőjére. Aquitániai Eleonóra annak a nőnek a szimbóluma volt, aki maga hozza meg döntéseit és teljes életet élhet. Fölösleges talán részletezni, hogy abban az időben ez milyen egyedi volt. Idővel ez a lenyűgöző karakter, felkeltette a világi és az egyházi krónikások figyelmét is, emlékezetét irodalmárok és történetírók mentették meg, szerencsére viszonylag sok és részletes anyag maradt fenn róla.
Aquitániai Eleonóra élete egy kulcsfontosságú ponton metszi egymást a Malbec történelmével: Henry Plantagenet-vel (1152) kötött házassága szoros kapcsolatot teremtett a hercegség és a Brit szigetek között. Kezdetben az esküvő dinasztikus és politikai megállapodás volt; aztán ezen intézmény lett a bázisa egy gyümölcsöző gazdasági és kereskedelmi kapcsolatnak is, olajozottá tette a két régió közötti áru- és szolgáltatáscsere mechanizmusait és ebben az összefüggésben érkezett meg a bor Cahorsból a brit szigetekre is, mellyel kezdetét vette a Malbec megbecsülésének és kultúrájának kiépítése a brit fogyasztók körében.
Anglia adta a nemzetközi borkereslet zömét a középkorban, melyet a francia nyugati partvidék borai elégítették ki. A hivatalos angol kapcsolatok kiépítése Gascogne-nyal Eleonórától származnak, hatással volt rá Aquitaine válása VII. Lajos francia királytól, illetve házassága Henrik herceggel 1152-ben, Normandia és Anjou, valamint Maine és Touraine grófjával, aki 1154-ben Anglia királya lett. Eleonóra hozománya részeként magával hozta az Aquitániai Hercegséget, amelybe beletartozott Poitou, Guyenne és Gascogne régiója is. Ekkor már az angol kereksedők Nantes kikötőibe érkeztek a dél-nyugati régió és Bordeaux vidékeinek boraiért. Az angolok nem csak vásároltak, de be is fektettek a vidéken, szőlőt telepítettek és pincéket építettek. Az angolok a XIII. századtól kezdtek rendszeresen importálni Cahors bort és a folyamat a következő évszázadban csúcsosodott ki: az 1308-1309 pl. rekord évek voltak a Cahors-i borkereskedelem számára, ekkor 850 000 hektolitert importált Anglia. Ez a példátlan időszak III. Henrik király hatalomra jutásával (1312) is folytatódott, és ekkor alakult ki a "Cahors fekete bora" szlogen is, mely az egyik első reklámszövegnek tekinthető és természetesen a Malbec mély színének köszönhető.
A fénykort egy pestis járvány és az 1337-ben kitört százéves háború zúzta szét, ezt követően a régiót a szembenálló hadseregek pusztították, mely a termelés meredek visszaesését eredményezte és ezzel visszavetette a Malbec borok forgalmazását.
Új lendület 100 évvel később
Jóval később, már a XV. században újjáépültek a szőlőültetvények és a kereskedelmi útvonalak, illetve Franciaországban ebben az időszakban jelentősen megemelkedett az életszínvonal is, ezzel párhuzamosan pedig jelentős összegeket költöttek a közlekedési infrastruktúra javítására, biztonságosan hajózhatóvá tették a folyókat, valamint a régi kikötőket felújították és újakat is építettek.
A borkereskedelem újra fellendült, önjelölt marketingesek segítették e nagytestű vörösbor útját: 1531-ben a Cahors-i bor térnyerését ünneplik a francia király udvarában: A Cahors-i születésű költő, Clément Marot (1495-1544) népszerűsítése is segített, I. Ferenc király pedig elrendelte, hogy szőlővel (valószínűleg Malbec) telepítsék be Fontainebleau kastélyának parkját. Talán IV. Henrik kötődése Cahors borához befolyásolhatta a későbbi politikai intézkedéseket is, különösen a La Rochelle kikötőjének biztosított szabadságot, melyet a történelemben a Nantes-i ediktum néven ismerünk. Ezzel az intézkedéssel adta vissza a király a Hugenottáknak a szabad vallásgyakorlás jogát, véget vetve a 36 éve tartó vallásháborúnak és ezzel biztosította a békés együttélést Franciaországon belül. Sok francia számára La Rochelle a szabadság és a tolerancia területeként jelent meg egy olyan királyságon belül, amelyet mindig vallásháborúk feszültsége és erőszaka jellemez.
La Rochelle városa
Ennek a történetnek az egyik legrejtélyesebb fejezete a Malbec szőlőfajta és La Rochelle városának kapcsolata, mely a legfontosabb város volt a Cahors-i bor és az angol piac kapcsolatában, ugyanakkor ez volt a templomosok kikötője is az Atlanti-óceánon, azaz Észak-Európa és a Földközi-tenger közötti kereskedelem főhadiszállása. La Rochelle városa a maga idejében a gondolatszabadság szimbóluma volt: a kegyetlen vallásháborúk idején sok francia, akiket eszméik miatt üldöztek, menedékre talált itt. Ezzel párhuzamosan La Rochelle hadszintere volt az államok közötti hatalmi harcoknak is, Franciaország, Spanyolország, Anglia és más királyságok flottái, seregei szálltak szembe egymással a partvidék közelében. Dumas is "akcióregényei" színhelyéül választotta, gondoljunk csak A három testőrre, mely részben La Rochelle-ben, a Saint-Gervais bástyáiban játszódik. A regényből közvetve láthatjuk, hogy a Malbec borok exportja Gascogne-ból Angliába stratégiai jelentőségű volt, egyben tükrözi a modernkori európai történelem hatalmi harcait, a regény La Rochelle-t Délnyugat-Franciaország kapujaként, ill. igen fontos kereskedelmi kikötőként ábrázolja.
Az eszmék és a presztízs harcok közepette La Rochelle lakóinak fő feladata állandó maradt: Cahors borainak szállítása az Egyesült Királyság piacára.
(folytatjuk...)
A szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
