A Malbec nem argentin, hanem francia szőlőfajta, mely ismertségét elsősorban Bordeaux-nak köszönheti, pedig még ez a francia borvidék sem a szülőhelye, nem itt alakult ki, sőt önállóan ezen a borvidéken nem is palackozták. Ma sokkal inkább a Bordeaux-tól dél-nyugatra fekvő - a magyarok számára kevéssé ismert - Cahors borvidék és Argentína jelenti a legszebb Malbec borok termőhelyét. Franciaországban a Bordeaux és Cahors (Sud-Ouest) régiókon kívül a Loire-völgyében is termesztik Côt vagy Cot néven, de északon elsősorban a mindennapok egyszerű borát jelenti. Érdekessége, hogy hűvösebb éghajlaton a merlot-hoz hasonló fajtajegyeket mutat, talán ezért is keveredett annak idején Argentínában a merlot ültetvényekkel.
Erős növekedésű, bizonyos betegségekre erősen érzékeny fajta. Megfelelő klónszelekcióval ezt a tulajdonságát lehet alakítani, de rezisztenssé sohasem válik. Fiatal ültetvényekben különösen érzékeny a tavaszi fagyokra. Közepes érésű, fürtje közepes, jó tannin gyűjtő fajta.
Borának népszerűsége a déli féltekén – elsősorban Argentínában – történő elterjedésének köszönhető, melyben óriási szerepe van a Bordeaux-t sújtó, 1956 telén pusztító fagy, mellyel a borvidék ültetvényeinek jelentős része elpusztult és a Malbecet már nem telepítették vissza. Cabernet és Gamay fajtákkal együtt házasításokban gyakran megjelenik a Loire középső részén is. Anjou, Coteaux du Loire, Touraine, de még a pezsgőkről ismert Saumur is ide tartozik –, innen jórészt már inkább a Cabernet sauvignon és franc váltja fel.
Argentínában viszont egyértelműen a legnagyobb területen termesztett szőlőfajta. A borai itt bordeaux-i jellegűek, annál talán puhábbak, közérthetőbbek, sokszor erőteljesebb tannintartalommal, általában sokkal érettebbek és bársonyosabbak, mint a francia társaik, de meg kell jegyezni, hogy a hosszabb tenyészidőszak változtatott valamelyest ezen a stíluson.
Itthon nagyon kis területen található csak meg, önállóan kevesen iskolázzák. Szekszárdon Mészáros Pál az, aki a legkorábban elkezdett ismerkedni a fajtával, bikavér boraiban is találunk minimális mennyiséget. Szintén Szekszárdon, Vesztergombi Csaba is palackozott valamennyi Malbec-et, önállóan, az ő bora fiatalosabb vonalat képviselt rengeteg gyümölccsel. Lehet, hogy a klímaváltozás új utakra tereli majd a hazai Malbec ültetvényeket.
A Malbec bora fiatalon szinte feketés színű, mély intenzitással. Lassan érik, a legszebb tiszta Malbec borok – vagy éppen Cabernet-val házasítva – a legjobb argentin termőhelyeken csak tíz éves koruk körül érik el csúcsukat. Aromatikájukra jellemző egy kissé hűvös, vegetális karakter, ami kimondottan buja fűszerességet ad borainak. Savai többnyire élénkek, tannintartalma jelentős, a tannin érzete általában a szájpadlás középső és hátsó oldalán érezhető leginkább.
A jó minőségű tannin nagyobb mennyiségben egy kellemes simogató, puha érzést ad, legfeljebb nyomokban érezhetünk érdesebb összehúzó hatást. Ha a borunk tanninja még kérne némi érlelést, akkor egy erősebben fűszeres, némileg savas ízű fogás lesz az, ami megfelelő lehet. A tannin kicsapja a fehérjéket a nyálkahártyán, hatása mint adstringencia (összehúzó hatás) érezhető a szájban. Hasonlót érezhetünk például nem jól elkészített vagy állni hagyott tea vagy nagyon csekély mennyiségű kakaóvajjal készített magas kakaó tartalmú csokoládé kóstolása esetén is.
A legegyszerűbb módja megfejteni azt, hogy vajon a borunk tanninja jó-e vagy nem, nem más, mint a gyümölcsösségre, savakra történő koncentrálás. Ha a bor, amikor szájba vesszük össze is húzza a nyálkahártyát, de rövid időn belül ez az érzet megszűnik és újra a savak és a gyümölcsösség járja át a szájüreget. Ebben az esetben megnyugodhatunk, jó minőségű bor van a palackban, legfeljebb fiatal még, de a tanninja biztosan rendben van. Viszont, ha nem érezzük a szőlő, a gyümölcs jelenlétét csupán egy szárító, kellemetlen érzést hagy maga után a bor, akkor sajnos az egy minimális fejlődés után megáll, nem lesz élvezetesebb
Akár önállóan, akár cuvée-ként kóstoljuk ezt a fajtát, bora többnyire vastag és tanninos, helye és szerepe általában ott van az asztalon, ahol a nagy cabernet alapú boroknak is. Amikor ételt választunk egy ilyen bor mellé, minden esetben a savait és tanninjának érettségét érdemes vizsgálnunk. Ha a bort még túl zárkózottnak érezzük, érdemes néhány órát levegőztetni és úgy kóstolni. Kemény, érlelt sajtok, vadhúsok, steak-ek kedvelt kísérője – nem véletlen, hogy az argentin marha fő kísérője.
A világ legnagyobb malbec ültetvényeit Argentínában találhatjuk meg, ahol közel 77 ezer hektáron termesztik az ország zászlós borának készítéséhez szükséges szőlőt. Hasonló kiterjedésű Malbec ültetvénnyel egyik bortermelő ország sem rendelkezik, hiszen Franciaországban, a második számú Malbec nagyhatalomnál is csupán 15 ezer hektáron kap helyet ez a fajta. A fent említett hatalmas terület Argentína három régiójában oszlik meg: Mendoza-ban, San Juan-ban és Salta-ban. Ezek közül Mendoza a legnagyobb termelő, a maga 34 ezer hektáros Malbec ültetvényével.
Ebben a kulcsfontosságú borrégióban található az Andok lábai előtt elterülő Uco-völgy, melyet napjaikban a legjobb Malbec borok hazájának tartanak. Az utóbbi években hatalmas fejlődésnek indult termőterület úgy 20 évvel ezelőtt még szinte érintetlen volt, csak elvétve találkozhattunk kisebb szőlőültetvénnyel, mára viszont Argentína legjobb borait készítő borászatainak ad otthont. A völgyben kb 100 éve kezdődtek az első szőlőtelepítések, de marketing hiányában ekkor még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az itt készített boroknak, sőt rendszerint a jóval melegebb éghajlatú területeken termelt - lelágyult, magas alkohollal bíró - borok feljavításához használták őket savgazdagságuk és mély színtónusuk miatt. A 90-es években még kiterjedt paradicsom-ültetvényeknek is helyet adó terület Mendoza délnyugati részén, 900-1500 méter tengerszint felett fekszik. Ebben a magasságban a nyári meleg nappalok és hűvös éjszakák váltakozása ideális érési folyamatot biztosít az ide telepített szőlőnek. A termőterületben rejlő páratlan lehetőség felismerése, és az itt készített borok rohamosan növekvő népszerűsége gyors ütemű telepítéseket indított el az addig szinte ismeretlen térségben, Mendoza és azon belül is az Uco-völgy hamar fókuszba került. A völgyben telepített ültetvények kiterjedése egy évtized alatt csaknem megtriplázódott, a korábbi 14 ezer hektárról 2018-ra már 34 ezer hektárra növekedett.
A festői szépségű borvidék elismertségét elsősorban természeti adottságainak köszönheti. A völgyben jellemzően folyóvízi hordalékos talaj a jellemző, de ezer méter felett egyes területeken már kalciumban gazdag mészkővel is kiegészül a kavicsos, homokos felső talajréteg, ami kitűnő táptalajt eredményez a szőlő növekedésének. Az extrém száraz kontinentális éghajlati viszonyok és az évi 200 mm csapadék azonban nem nyújt elegendő vízmennyiséget a növény fejlődéséhez, így a nélkülözhetetlen a csepegtető öntözés, melyet a völgyet keresztező Tunuyan folyó vizének felhasználásával oldanak meg. A megfelelő talajösszetétel, a sav- és cukortartalom megtartásához elengedhetetlen hosszú napsütéses órákat követő éjszakai lehűlés, és a mesterségesen megoldott öntözés együttesen biztosítja az itt termelt szőlő tökéletes érettségi állapotát, melyből mély színű, elegáns savakban és gyümölcsaromákban gazdag, hosszú érlelésre alkalmas, mély borok készülnek.
A 70 kilométer hosszú és átlagosan 22 kilométer széles mendozai Uco-völgy legnagyobb mennyiségben telepített szőlőfajtája természetesen a Malbec, de a megfelelő magasságban fekvő termőterület kiválasztásával szinte bármely szőlőfajtából kiváló minőségű bor készíthető, az elegáns, modern, gazdag aromatikájú fehérboroktól a gazdag, nagytestű, de nem telítő vörösborokig. Mendoza legjobbnak ítélt Chardonnay és Torrontés fehérborai között is számos az Uco ültetvényeiből származik, mivel a viszonylag hűvös éghajlat lehetővé teszi a lassabb érési folyamatot. Ennek köszönhetően a Malbec mellett több, más vidékekről ismert szőlőfajta is megtalálható ezen a kivételes tájegységen: barbera, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, syrah, tannat, tempranillo, chardonnay, chenin blanc, sauvignon blanc, semillon és viognier.
Szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
